Most is és azóta...
aaah, nehéz ez bárhogyan. Oké, hogy ez az élet rendje. És tényleg boldog vagyok, hogy személyesen ismerhettem, hogy úgy beszélgettünk társaságban éjszakákat át mint a régi ezer éves barátok, életről, szerelemről, nyelvről és halalról. Igen. Mert egy költő bármiről tud irni, hát még egy nyelvész, műfordító, Istenem, mennyit nevettünk a korty borunk mellett egész hajnlon át szófacsarva. Boldog vagyok, hogy utoljára még nem is olyan rég megölelhettelek, jó megérzés vitt el arra a dugig teltház beszélgetésre ami annyira és olyan Ádámos volt amennyire ismertelek mindig is.
Hihetetlen, hogy nem leszel könyvhéten, hogy már soha többet nem fogom tudni hangelcsuklás nélkül idézni azt az én kedvenc verssorom hogy "mit hittél bazdmeg, hogy megváltoztam?"
Nem! itt bennünk soha semmi nem fog megváltozni, már soha semmi!
Isten veled Ádám! 🖤